Szabadon a szabadban

Végre itt a jó idő! Egész nap szeretnék kint lenni a szabadban. Mivel életemben fontos helyet, és sok időt tölt be a főzés, nehezen lehetne a lakásban főzni, és mégis kinn lenni. Ennek érdekében megtanultam füzet rakni az öntöttvas grillezőnkben, önállóan. Könnyebben ment, mint hittem. Ma már egészen rutinos voltam. percek alatt lobogott a tűz, pattogott a nem egészen száraz fa. Amíg leég a fa és parázzsá válik, remek lehetőség van elkészíteni a zöldségeket.
Ma hagyma, sárgarépa és fehérrépa került a tálba, először kevés vízzel, hogy lepiruljon egy kicsit, aztán felöntöttem kicsit többel. Fűszerezésnek só, vegamix, majd egy csésze hántolt árpa. Kis előfőzés, és sűrűsödés után került bele 3dl paradicsom lé. Rottyant még egyet, és már tálalhattam volna, HA Gergőnek nem támad egy remek ötlete.

Hátraszaladt a kertbe egy nagy csokor csalánért. Addig én hoztam olajat, fokhagymát, citromot.  Arpítás közben eszünkbe jutott, hogy van még egy zsenge kínai kelünk, tegyük bele azt is. Beszélgetés, kóstolgatás, és még egy ötlet. Van retek, és koktél paradicsom is. Beleaprítottuk. Utolsó simítások, és ehettünk.

Ekkora a tűz már kialudt, szolid parázs tartotta melegen zöldséges egytál ebédünket. Remélem sok ilyen lesz még a nyáron.

A mai ebéd remek példa....

 ....arra, hogy egy szombati menü kialakulására.
A történetet a végtelenből lehetne kezdeni, de megkímélek mindenkit. Induljunk onnan, hogy adott egy lelki állapotom, ami meghatározó mostanában, a főzéssel kapcsolatban. Szabad téren, az udvaron szeretnék főzni, de ez több tényező miatt is kivitelezhetetlen. Emiatt sokáig tologatom az ebéd elkészítését. Most egy óra, de még csak nagyon alakulóban van minden. Nem túl sok alapanyag kínálja magát első ránézésre.
Mégis jön egy pillanat, amikor Férjecském odajön egy kicsit, hozzábújok és kimondom, hogy "Mi legyen az ebéd?".  A válasz a szokásos, "Nem tudom.". de bennem útra indul valami, amiben nagyon sokat segít, hogy valaki meghallgat.


-Van egy darab padlizsán, medvehagyma, tofu és lila hagyma. Ezeket összepirítom, főzök ki mellé tejszínes rizst és annyi.
Ő bólint. Még egy jóleső ölelés, é mindketten megyünk a dolgunkra.
A konyhában először a "magtárhoz" vezette az utam. Sokféle gabona, olajos mag, aszalvány üvegekben. Kezembe kerül a kamut, de hamar belátom, hogy nem tudom mit kell vele csinálni, és most nincs kedvem hozzá. A rizs sokáig fő. Legyen inkább árpa.
Összevágom a hagymát, pakolászok, de nagyon, túl nyugodt vagyok. Érzem, hogy ezer dolog hat rám. A költözés vágya, a könyv, amit olvasok, a reggeli vita.... De már elengedtem mindent, ami feszültség. Szinte meditálok....
Precíz odafigyeléssel csinálok mindent, mert így esik jól. (Anya bejött, kizökkent, de inkább nyelek).
Felismerem, hogy árpát főzni sincs idő. Legyen akkor kukorica, a színe is szép. A főzés végén gazdagítom egy kis kesudió tejszínnel, meg medvehagymával, és formába öntöm, mert úgy olyan szép lesz.
Persze kevés a kukorica dara, hát tekerek mellé egy pelyhesítőnyi (kb. egy csésze) kölest. Nem kívánok fűszereket használni, még a vegamix is csak ártani tudna ennek a letisztult leki állapotú, névtelen ebédnek.
Írom kézzel  a bejegyzés piszkozatát , kevergetem a köleses kukoricát, és érzem, hogy ma remek ebédünk lesz.

Related Posts with Thumbnails